Ösztönösség

Minden tudatosságunk ellenére legnagyobb segítségünkre feladataink elvégzése során minden bizonnyal az ösztöneink vannak.

Ösztönösen megtaláltak és megtalálnak bennünket olyan munkák, amelyekhez van közünk, és ha olykor előfordul, hogy olyan munkát is elvállalunk, amely ellen berzenkedünk tudat alatt, akkor előbb-utóbb nem is fog működni a dolog. Mindig ösztönösen érkezik meg a legjobb megoldás, fogalmazódik meg a legjobb üzenet, jut eszünkbe egy-egy bevonható szakember.

Pontosan tudjuk, mennyit számít, ha nem agyalva, téves gondolatfüzérekbe kapaszkodva találjuk ki az ötletet, hanem hirtelen beugrik valami. Megérezzük a hamisat, a talmit, a hazugságot és minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszünk küzdeni ellene. Ma már, ennyi tapasztalattal megengedjük magunknak néha azt a luxust is, hogy ha valami nagyon nem tűnik tutinak megérzéseink szerint, abba nem kapaszkodunk.

Hiszünk az elengedésben, abban, hogyha tudunk békésen lemondani dolgokról, az élet majd kisorsolja nekünk azt a lehetőséget, amellyel akkor, adott pillanatban mi tudunk élni a legjobban. Élni és élni hagyni – súgják általában az ösztöneink.

A tökéletes párosítás? Ösztönösség és tudatosság. Szerintünk legalábbis.