Krampusz

Krampusz vagyok. Puli-törpe snauzer mix vagyok. Egy igazi kis boldogságbomba vagyok. Tudom én! És a gazdik is minden nap megerősítenek ebben. Mert ketten vannak, az én szolgálatomban. No persze próbálnak nevelni, terelgetni, de ne legyen a fajtám puli, ha hagyom, hogy valaki más terelgessen engem. Ha valami rosszat csinálok, lapulok, és nagyon kedvesen nézek. Ez mindig bejön. No, ne higgyétek, hogy nem vagyok hálás eb. Sosem felejtem el, hogy gazdiék örökbe fogadtak engem, és egy ablaktalan lyuk helyett egy hatalmas kert lett az otthonom. No meg a nappali, és az új bőrgarnitúra, és a puha szőnyeg. De ez így van rendjén, nem igaz? Ők adták nekem a Krampusz nevet, én csak hű vagyok önmagamhoz.

Tudok azért viselkedni is, ha kell. Amikor ez a fotó készült például épp elkápráztattam a gazdit, hogy mennyire jól nevelt vagyok. Mintha eddig nem tudtam volna ülni. Meg maradni. Tudok én, csak nem szeretek. Meg minek? Ha itt a világ, ami felfedezésre vár és csak egy mancsnyi távolságra van. Én meg bátor vagyok, úszom a Dunában, szaladok a homokszigeten, és megkergetem a szárnyashajókat, ha épp átsuhannak a területemen. Mert a Duna is az enyém, ha nem tudnátok.

Szeretem a gazdiékat. Nagyon. Tudom, mikor kell befeküdni az ölükbe, hogy utána energiával feltöltődve jobban menjen nekik a munka. Néha még a laptop elé is odaülök, hogy ellenőrizzem, minden megfelelően megy-e, bár a vége mindig az, hogy elalszom gazdi ölében. De nem baj, ilyenkor is energiát adok át. Mert nekem végtelen sok van. És imádom megosztani velük.