Szabadság

Fontos szó. Egy kommunikációs ügynökség életében pedig sokszorosan az. Ha a végéről kezdjük, akkor persze kell az évi rendes szabadság is, bár valahogy nekünk minden betervezett vakáció előtt válik felfokozottá a tempó, hogy a dolgok akkor is rendben menjenek, ha a projektgazda leveszi róluk vigyázó tekintetét.

Ennél még sokkal fontosabb az a szabadság, amelyet azon a téren adunk magunknak, hogy a mi munkánkat nem lehet fix munkaidőben végezni. Ma már úgy az ügyfelek, mint az együttműködő partnerek a nap legváratlanabb időszakaiban is felbukkanhatnak kéréseikkel. Hála az okostelefonok világának… Ezáltal persze csorbul a mi szabadságunk is, de valljuk be, nálunk is hozzátartozik a mindennapi rutinhoz, hogy menetközben is rápillantunk a leveleinkre. A rugalmas munkaidő nekünk bevált, mert olykor elkerülhetetlen, hogy napközben tárgyaljunk, vagy egyszerűen csak kapcsolatokat építsünk. Ilyenkor a ránk váró klasszikus, számítógép előtt ülős feladatokra esetleg csak az este marad. Vagy a kora reggel. Vagy a hétvége. De ha van teendő, akkor nincs mese, és nincs kegyelem. Megoldjuk.

A legnagyobb szabadság a mi esetünkben mégiscsak a gondolat szabadsága. Úgy szeretünk és tudunk a leghatékonyabban dolgozni, ha szabadon szárnyalhatnak a gondolataink, és a kreativitásunk meghozhatja azokat az ötleteket, amelyeket az adott feladat elvégzése érdekében ki tudunk bontakoztatni. Szeretünk ötletelni. Szeretjük, ha szeretik az ötleteinket. Szívesen adjuk őket, bár szeretjük, ha el is ismerik azt. Mondjuk egy megrendeléssel. Avagy egy koncepciódíjjal. Tudjuk, hogy az ötlet nem okvetlenül csak egyvalakinek juthat eszébe, és kicsi változtatással az már más szellemi terméke. De nem szeretjük egy idő után mástól viszontlátni az általunk vitt ötleteket. Bár igazából ilyenkor is diadalmaskodik bennünk a szabad szellem, hiszen mi bármikor, bármennyi ötletet képesek vagyunk megalkotni. Igazságérzetünk berzenkedik ugyan egy kicsit, de mi akkor már arccal a következő ötlet felé lépdelünk tovább. A kreativitás szabadsága a miénk, és ha nem ott, nem úgy, majd máshol élünk vele. A know-how mindig nálunk marad…