Orsi



Dátum: 2013. 12. 29.

Utólag könnyű látni, minek volt tényleg jelentősége.

Amikor 13 évesen a Magyar Rádió Kölyökrádió című műsorában kezdtem el dolgozni, nem gondoltam, hogy az a szellemiség, szabadság, nyitottság, és a munka szeretete, amit ott megélek, minden munkámmal kapcsolatban alapelvárásom lesz. Valószínűleg ez a tapasztalás akadályozott abban is, hogy jogászként egy tekintélyelvű hierarchiába tagozódjak. Próbáltam, nem szerettem.

Aztán ott volt egy telekommunikációs cég, mint ügyfél. Sok pénz, nagyívű tervek, hatalmas kockázat. Idegeskedés, feszültségek, frusztráció. Nem volt mindig könnyű. Kerestem egy személyiségfejlesztő módszert és végül a szupervízió segítségével tettem kezelhetővé a helyzetet. Ez teszi lehetővé számomra, hogy a munka az legyen, ami. Munka. Sosem felejtem el, amikor egy reggeli összügynökségi meetingen az ügyfél stratégiai tanácsadója megjegyezte, nem érti, éjjel 10 és reggel 8 között a teremben ülők hogyan küldhettek neki összesen 50 e-mailt… Én sem értettem. Ilyenek voltunk. Soha többé nem akarok ilyen lenni. Nem mondom, hogy néha nem kísért meg egy-egy projekt…

Három éve volt egy helyzet. Azt éreztük, hogy túl sok a felelősség és túl sok az aggódás. Elindult egy új korszak, új energiákkal és új működési modellekkel. A dinamikus fejlődés, mint szókapcsolat ebben a rendszerben már értelmezhetetlen. Az igazán progresszív szervezetek átalakulnak. És én szeretem, hogy egyenrangú a kapcsolatunk, nincsenek munkaköri leírások, mert az aktuális pillanat dönti el, hogy ki mit csinál, és hogy minek kell történnie. Ilyen egy e-korszaki cég. 

Az ügyfelek márkáit és szolgáltatásait vagyunk képesek úgy naggyá tenni, ami már az új paradigma szerint működő világban is megtartja őket.

Ma már nem csak azt szeretném, hogy ügyfeleinket legjobb tudásunk szerint szolgáljuk, mint kommunikációs tanácsadók, stratégák és végrehajtásért felelősek, de azon is vagyok, hogy szupervizorként segítsek abban is, hogy minél többen találják meg hivatásukban a felszabadult, boldog szeletét életüknek.

Fónyad Orsolya – fonyad.orsolya@arterego.hu